|
Kategória: Nők és férfiak A kalapA gyönyörű ifjúság feledhetetlen. Amikor még minden lehetséges, amikor szép vagy és egészséges, amikor a szerelem rózsaszínű ködbe vonja a lelkedet, és lebegsz.Az asszony mélyen aludt és a régmúltban járt... Egy kirakat, egy férfi, egy fiatal lány, vagy fiatalasszony... - Bemenjünk, és megnézed? - kérdezi a fiú. - Aha, jó lenne, felpróbálom legalább. - Annyira jól állna hozzá az a kalap. - mondja neki a párja. - Óhh, ne hülyéskedj már, hova venném én fel azt a kalapot? De amikor bementek és a lány felvette a kék karcsúsított kabátot, a férje elkérte a kalapot nyomban: - Megnézhetnénk hogy áll neki? - kérdezte A lány csak kuncogott. - Ne már... - mondta. Aztán végül mégis felpróbálta. Amikor a tükörbe nézett és meglátta a háta mögött a férfi elképedt pillantását, kicsit el is szégyellte magát... Olyan csodálatot látott a tekintetében. És valóban ő maga is látta, úgy mutat épp, mint egy dáma. Az álom itt megszakadt, valami hirtelen felébresztette a nőt, aki már a hatvanas éveiben járt. Férje régen nincs már vele, a szerelem régen elmúlt. De az ez az emlékkép megmaradt érintetlenül és frissen, mint a reggeli harmat a fűcseppeken. Még most is mosolyt csalt a barázdált öreg arcra. Az asszonyt annyira felzaklatta régmúlt emlék, hogy nem is volt képes visszaaludni, pedig de jó lett volna tovább álmodni. Milyen múlékony is a boldogság, az ifjúság és mennyire elszomorító, ha vége van. Mégis hálás volt most ezért az álomképért, mert igaz, megöregszünk és a szépség elmúlik és megfakul, de amit átéltünk, ott él bennünk, amíg csak élünk. Így lett ez a szürke széles karimájú kalap az ifjúság és szerelem szimbóluma. (A cikket beküldte: joanna51)
|