|
A legszebb hivatásAnya csak egy van, mondják, s bár elcsépeltnek tűnik a mondás, igaz.„Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok”. Eszterházy Péter Anyák napján az a feladat az iskolában, hogy a gyerekek mondjanak egy történetet, amiben szerepel, hogy "anya csak egy van!" Pistike azonnal jelentkezik, és mondja, hogy amikor új lakásba költöztek, baleset érte, ráborult a szekrény, de az anyukája kiszabadította alóla, és gondosan ápolta. Ez ugye, azért történhetett így, mert anya csak egy van! Juliska is jelentkezik, és azt mondja, hogy amikor csónakázott, beleesett a tóba, és anyukája, bár nem tudott úszni, beleugrott a vízbe és kimentette. Ez is mutatja, hogy anya csak egy van! Móricka sem hagyta ki, hogy ne mondja el történetét. Anyukája az előző nap beküldte a spájzba, hogy számolja meg, mennyi szilvalekvárjuk van, majd kikiáltott, hogy: „Anya, csak egy van!" De félre a tréfát! Anyák napján az ember, óhatatlanul is saját édesanyjára gondol. Sok minden eszünkbe juthat róla, olyan gondolatok, mint például az, hogy csak egy anya tud úgy megszidni egy gyereket, hogy közben érezni a szeretetet, aggódást minden szavából. Csak az anyai szeretet képes megbocsátani minden vétket, már abban a percben, amikor azok megtörténtek. Mert anya a menedék, anya a levegő, anya a kenyér és rá a só. Az anyai ölelés csodákra képes, az anya, ha kell, sír, ha kell nevet gyermekével. Az anya tudja, hogy mi fontos a gyerekének, az anya tudja, de nem erőlteti rá. Az anya sok időt tölt gyermekével, azonban nem telepszik rá, tudja, mert az anya tudja, hogy mikor van az, hogy most már elég. Az anya főz gyermekének, az anya azt főzi, amire csemetéje ráóhajt. Az anya mindig ott áll gyermeke mögött, és az anya kitart mindaddig, amíg él. Anyának lenni az egyik legszebb hivatás. Meg a legnehezebb is. Anya vagyok, tudom. Mint ahogy azt is, hogy szegény anyámnak pár szál ősz hajtincséhez én is nagyban hozzájárultam annak idején. Bűnbocsánatom jeléül az alábbi, Kiss Jenő tollából íródott verssel köszöntöm, de nem csak őt, hanem az összes édesanyát: Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen! Szerző: Nagy Erika Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával. (A cikket beküldte: netbarátnő)
|