Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Barátság... avagy lelkem másik fele kerestetik

Mindenkinek szüksége van az életében pillérekre, amelyekre rögös útján támaszkodhat. Kell család, munka, gyerekek, ismerősök, barátok... hmm... Kik is azok a barátok?

A közhelyeket bárki fel tudja sorolni, de átérezni igazán csak az tudja, akinek valaha az életben megadatott a két véglet közül legalább az egyik. Megtalálta a másik felét és boldogan sorolhatja a szebbnél szebb idézeteket, hogy mit is jelent számára az igazi barátság. De lehetsz gazdag, vagy szegény, szép vagy csúnya, lehet családod, gyereked, munkád, szép házad, vagy bármid, amit szeretnél, ha nincs egy igaz barátod, magányos vagy!

Hiányzik az életedből egy érzés. De lehet, hogy a tiédből nem, így inkább visszatérek magamra.

Sokat gondolkoztam, hogy hol rontom el folyton, hiszen semmit nem szeretnék jobban, mint megtalálni lelkem másik felét. Odaadni neki azt az érzést, amivel csordultig van tele a szívem, és csak rá vár! Azt az egyet, aki azért fogadja el, mert nem kihasználni akar, hanem mert ő is ugyan úgy adni szeretne.
Nem kérek a felszínes kapcsolatokból, mert felemésztik és ellopják az időmet az élettől! Egyre jobban úgy gondolom, hogy egy ábrándot kergetek, mint amikor egy kisgyerek a mesék világában él, ahol a jó mindig elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megkapja méltó büntetését. Én még mindig ebben hiszek, engem így neveltek, és én is ezt adom át a gyermekemnek, de lehet, hogy rosszul teszem!?

Az életem szüntelen keresés. Néha felvillan egy-egy reménysugár, néha úgy hiszem gyémántot találtam, és amikor kezdem elhinni, hogy igen, végre eljött az idő, amire oly régóta vártam, amikor megszületik bennem a bizalom érzése, akkor... felébredek, és rájövök, hogy belelóg a kezem a bilibe... Megint én vagyok a balek! Már megint kihasználtak, belém rúgtak, összetörték és ellopták a szívem egy darabját. Ellopták! Mint amikor elviszik az autódat, kizsebelnek a buszon és ellopják a telefonod, vagy mire hazamész feltörik a lakásod. Pedig ezek csak tárgyak, bármennyibe is kerültek pótolhatók, mégis mennyire fáj a hiányuk, hiszen keményen megdolgoztunk érte! Mégis az őrület határán állunk, hogy miért!? Miért pont engem!?
Így van ez a szívvel is. Csak azzal a különbséggel, hogy tudod, hogy ki törte össze és az a darab, amit ellopott tőled, már soha többé nem pótolható. Csak abban bízom, hogy egyszer lesz majd valaki, aki mégis megpróbálja összerakni. Az akinek ez sikerülni fog, egy életre megtalálja majd lelke másik felét.

(A cikket beküldte: zafrina01)

Hogy lehet elengedni a halottunkat?
Nem tudom elengedni a mai napig sem anyukámat, aki március 15-én halt meg, egy napot töltött kórházban. Rákos volt, nem tudattuk vele, bíztam benne, hogy így nem adja majd fel olyan hamar. Másfél hónapig tartott a küzdelme, itthon akart meghalni, de sajnos nem így történt. »

Az a vékony vonal
Egy kapcsolat engem minősít, elsősorban. Az hogy mit nézek el, min tudok átsiklani, milyen kompromisszumokat vagyok hajlandó megkötni, magammal, mi az, ami elfogadhatatlan, miért üvöltök, mind-mind a saját képem visszatükröződése. »