Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Családfelállítás, avagy a hellinger-módszerről

Érezted már úgy, hogy neked semmi sem sikerül? Egy-egy szakítás, szerelmi csalódás után ültél már sírva az ágy szélén azon tanakodva, hogy miért futsz bele mindig kudarcba? Vagy egyre elkeseredettebben küzdesz egy gyermekért, de a gólyahír csak nem akar megérkezni? Esetleg a munkád, a karriered, az anyagiak terén vannak gondjaid? Gondoltál már arra: lehet, nem is Te vagy a felelős mindezekért, hanem a múltad, a családod, az elődeid?

Aki egy icipicit sem hisz a transzcendensben, az ezoteria távol áll tőle, el se olvassa ezt a kis írást. Ugyanis egy kis „ezoterikus beütés” mindenképpen kell a Hellinger-féle családfelállítási módszer megértésére, befogadására. A módszert Bert Hellinger német pszichoterapeuta dolgozta ki. Azt vallja, hogy létezik egy „közös családi lélek”, egy olyan családi energiamező, amely sokszor meghatározóan irányítja az egyes családtagok életét. Így az elődök negatívumai, a generációkkal ezelőtt bekövetkezett tragédiák, szomorú sorsok hatással vannak a ma élő generációk sorsára, életére. Azaz, ha egy családtagnak nehéz sors jutott, akkor akadhat olyan a családban, aki - akár generációkkal később is - öntudatlanul megismétli, folytatja ezt a sorsot, követi anyját, apját, nagyanyját, nagyapját stb. betegségbe, halálba, netán vezekel helyette a bűneiért. Hellinger szerint az élet olyan, mint egy piramis. Fenn, az egészen kicsi kis csúcson zajlik minden, amit haladásnak, történelemnek nevezünk. Lenn, a mélységben a jövő és a múlt összemosódik. Ott csak tér van, idő nincs. Néha előáll olyan helyzet, melynek során kapcsolatba kerülünk ezzel a mélységgel.
Hellinger módszerét, amelyet az 1980-as években dolgozott ki és alkalmazott, először megvetés fogadta. A módszer azonban egyre inkább elterjedt, sőt, a kutatások szerint be is vált. Németországban a terápián résztvevő emberek közel 80 százaléka arról számolt be, hogy gondjai megoldódtak, felszabadultabbá vált. A családfelállítás lényege, hogy fel kell tárni a család múltját. Meg kell fejteni, mi gátolja a ma élőket céljaik elérésében. Ha ez sikerül, akkor az elődöt el kell engedni, meg kell neki bocsátani.
A módszert Magyarországon is alkalmazzák. A csoportterápia keretében – ahol egymás számára ismeretlen, idegen emberek kerülnek össze – a paciensek más személyekkel eljátszatják a család érzelmeit, a családtagok egymáshoz fűződő viszonyát. Azaz: X.Y. kiválaszt a csoportból embereket, akik megszemélyesítik az elődöket, apát, anyát, nagyit, nagypapit stb, illetve magát X.Y-t is. Ekkor X.Y. beállítja a családtagokat úgy, ahogyan ő elképzeli a családi kötődéseket. Például ő jobban kötődik az anyjához, mint az apjához. És innen kell az ezoterikus beütés. Ugyanis X.Y. leül, és várja, hogy a „család elrendeződjön a valós érzelmek alapján”. Pl. az apát megtestesítő személy önkéntelenül eltávolodik az anyától. Vagy a nagymamát megszemélyesítő személy fizikai rosszullétet kezd érezni a nagypapa közelében. Vagy éppen az X.Y-t megtestesítő személy elkezd keresni valamit vagy valakit. A terápián résztvevők beszámolói szerint néha önkéntelenül zokogni kezdenek, megborzongnak egy-egy családtag közelében, néha fizikai fájdalmat éreznek. Ezen érzések alapján lehet felderíteni, hogy milyen eltitkolt sorsok, tragédiák vannak, voltak a családban. Ezután X.Y. is szembesül a családja valódi érzelmeivel, meghajol előttük, átöleli őket. Ezzel megbocsát nekik és elengedi őket, vissza a közös családi erőtérbe. Elfogadja, hogy nem teheti jóvá a szülők, nagyszülők hibáját, nem élheti helyettük újra a sorsukat. Elfogadja, hogy az ő életét a saját helyén kell élnie a családi piramisban.
Amikor először hallottam a módszerről, kételkedve néztem a barátnőmre, aki erről mesélt. Humbug hókuszpókusznak tűnt. Azután belegondoltam… talán mégis lehet benne valami. El kell engedni a múltunkat ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Erről szól például a gyász is. De erről szól(hat) az is, hogy egy-egy szerelmi csalódás után idő kell, hogy feldolgozzuk a kapcsolatot. Meg kell értenünk, mi, és miért történi úgy, ahogyan történik.
Akinek van kedve, affinitása egy otthoni családfelállításra, annak íme néhány kérdés, amit érdemes megválaszolni:
Történt-e hirtelen vagy kegyetlen halál a családban (a nagyszülőket is beleértve)?
Volt-e korai halál a családban?
Előfordult-e halál születéskor, vagy vetélés, abortusz?
Mindezek az édesanyád és a nagyanyáid életében előfordultak-e?
A háború és a nehéz politikai helyzetek alatt mi történt a családban?
Volt-e válás a családban?
Voltak-e, vannak-e szüleidnek, nagyszüleidnek más kapcsolatokban, házasságokban született gyermekei? A saját partnerednek? És más intim kapcsolataik?
Vannak-e családi titkok, vagy olyan témák, amelyekről nem beszél senki a családban?
Történt-e kivándorlás a családban? Szerzetes vagy apáca volt-e családtagod?
Volt-e fekete báránya a családnak?
Voltak-e problémák a születésed körül? Súlyos betegségek az életedben?
Ezen kérdések segítenek, segíthetnek megismeri a családunk sorsát, esetleges tragédiáját. Sajnos, ezek a kérdések akár régi, fájó sebeket is feltéphetnek. De talán érdemes kibeszélni ezeket a gondokat, hogy el tudjuk engedni a múltat, feldolgozzuk a tudat alatti félelmeket, meg tudjunk bocsátani – hiszen lehet, hogy tudat alatt haragszunk valakire.

(A cikket beküldte: Loni)

Az élet rugója
Szerintem, s nem mások szerint, mert nem is tudom, másoknak mi a véleménye, szóval szerintem az élet nagyon rövid. Főleg akkor tudatosul ez az emberben, amikor kezd idősödni. »

Nyugdíjas horoszkóp
Hogyan viselkedünk, ha túllépjük a nyugdíjkorhatárt? Megváltozunk? Maradunk ugyan olyanok? Hogyan kezeljük a korosodással együttjáró problémákat? »