|
Kategória: A psziché titkai Egy rossz döntésÚgy érzem, valamikor életemben egy nagyon rosz döntést hoztam. Ez a döntés ami miatt most szenvedünk, és közös babáért küzdünk a férjemmel. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer a mi álmunk is valóra válik, és szülők lehetünkAz orvosok próbáltak lebeszélni, azt mondták rengeteg lehetőség van. Én nem láttam megoldást, csak az abortuszt, mivel senki nem állt mellettem. Hiába mondták, hogy örökbe adhatom, vagy anyás csecsemő otthonok is léteznek. Hiába mondták, hogy utána lehet nem lesz már több gyermekem. Elvetettem. A kapcsolatom véget ért. Most, tíz évvel később férjemmel babát szeretnénk. Tavaly kiderült, természetes úton nem lehet gyermekem, mert mindkét petevezetőm elzáródott. Lombik programban veszünk részt. Már volt 2 sikertelen beültetésem. Teljesen padlóra kerültem. Az akkori döntésem miatt nem lehet most babám? Ez nem bebizonyított tény, de sajnos engem nem hagy nyugodni. Amióta megtudtam, hogy elzáródtak a petevezetőim, nap mint nap felcseng a fülemben a mondat: "Jól gondolja meg, mert lehet utána már nem lehet sosem kisbabája." Most látok rengeteg párt, köztük magunkat is szenvedni, hogy legalább egyetlen egy pici életet a karunkba tarthassunk, és felnevelhessünk. Látom mennyien várnak örökbefogadásra. Rengeteget gondolok arra, ha tíz éve máshogy döntök és megszülöm, lett-e volna erőm örökbe adni. És ha igen, akkor mekkora örömöt okozhattam volna egy olyan párnak, aki ugyanígy szenvedett, mint mi most. Vagy esetleg lett-e volna valami módja, hogy felneveljem? Talán a jó Isten így büntet az abortusz miatt? Biztosan sokan megvetnek, de az vesse rám az első követ, aki sosem hozott hibás döntést az életében. Rengeteg ember esik át abortuszon mindenki környezetében, csak az ember nem dicsekszik vele. Mindenesetre nagyon fogok küzdeni, hogy mi is szülők lehessünk. És ha eljön a mi időnk, tudom, hogy nagyon jó szülők leszünk, és mindent megadunk érzelmileg a mi picikénknek. (A cikket beküldte: palaneopsis)
|