Fürtöm

Sok őszi emlékem fűztem egy csokorba, újfajta szemléletet adott az évszak szerinti leosztás. Ilyen módon sosem gondoltam életem történéseire.
Szerettem írni, remélem, olvasni is szerethető.

Mint a szőlőfürtön a szemek, úgy kapcsolódnak az emlékeim hozzám. Külön-külön is kerek egésznek tűnnek, felidézhető, szerethető, ízlelgethető történések ezek, nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis mindegyik függ tőlem. Együtt teljesen más formát mutatnak, ez vagyok én. Ez is én vagyok.

Némelyik szem hatalmas, mézédes, ahogyan szétharapom. Szinte felrobban a nyelvemen, kiontva édes belét. Újra és újra, ahányszor felidézni vágyom. Varázslat.

Vannak kisebbek, savanyúbbak, egy-két darab pedig már a külsejében eltér a többitől. Sötétek, az ízük keserű, mint a cián. De nem válogathatok.

Mindegyik szőlőszem életem egy darabja, egyformán fontosak nekem.

Az első szem: Úttörő áruház. Aranyhalas medence. Anyám. Nylonköpeny pici masnival. Egyéniség az egyformaságban. Évnyitó. Piros nyakkendő. Az új könyvek illata. A régi barátnők. A kötelező fogalmazás a nyárról.

A második szem: Szerelem? Költözés. Felnőtt élet. Boldogság. Önállóság. Háztartás. Telefoncsörgés. Apád. Halál. Feketeség. Harag. Gyász. Sosem múlik.

A harmadik szem: Szülőszoba. Fájdalom. Műszerek. Csipogásuk. Zavaró. Ijesztő. Fehér köpeny. Túl sok. Körbeállnak, arcukon rosszul palástolt félelem. Sürgés-forgás. Gratulálunk, kislány! Szilvakék.De életben van. Könnyek. Szeretet. Sosem múlik.

A negyedik szem: Napsütés. Avar. Gereblyézés. A lányom és én. Tarka levélkupac. Ugrálunk benne. Szállnak a levelek. Szivárvány. Játék. Önfeledtség. Nevetés. Másik lányom a pocakban. Idill.

Az ötödik szem: Óvoda. Vidámság. Új barátok. Gyereksírás. Kréták. Mosoly.

A hatodik szem: Szüret. Falu. Család. Apraja-nagyja. Maszatos, fénylő arcok. Fáradtság. Alszanak a karomban.

A hetedik szem: Iskola. Évnyitó. Szülőként. Könnyek. Mókuskerék. Szülői értekezlet. Büszkeség.
A nyolcadik szem: Szerelem. Válság. Beszélgetések. Könnyek. Válás. Újrakezdés. Boldogság.

És még megannyi, akik most nem keltek életre, de ott vannak a többi mellett, hol előtérbe tolakszanak, hol megbújnak a nagyobb, abban a pillanatban fontosabb szemek előtt. Örök mozgásban vannak, helyet cserélnek, változik a színűk, méretük, igazodnak hozzám. Táplálnak.
Minden nap, minden perc képes új és újabb szemeket növeszteni a képzeletbeli fürtömön. Amiket ízlelgethetek később, egyedül ülve a szobámban.
Szeretem a szőlőmet, teljessé teszi az életem.

(A cikket beküldte: mágnes74)

Női testben
Mondhatjuk, hogy szerencsés alkat vagyok. Kislányom 8 hónapos, és ennyi idő alatt sikerült elfogadnom az "új" testemet. Szülés után pontosan tudtam, hogy sosem lesz már olyan, mint volt, és ha most azt állítanám, hogy egy pillanatig sem bánkódtam miatta, akkor azt... »

Tanmese
A csacska kisliba és a megértés hiánya - avagy hogyan reagálnak a nők, ha visszautasítják őket? Ez egy elég jó kérdés, és női mivoltomban nem sűrűn fordult még meg a fejemben, hiszen nekem természetes dolog a nőiség. Majd valamelyik nap a féltékeny gőg egy... »