|
Kategória: Nők és férfiak Hisztis férfiakA hisztizés amolyan „női kiváltság” lenne? A csudát! A pasik többsége is képes hisztizni.A hisztéria görög szó, a hüszteré (anyaméh) szóból ered. Talán ezért is alkalmazzuk főként csak nőkre. Bár köznapi jelentésben eszünkbe nem jut róla az anyaméh, sokkal inkább az ideges, túlfűtött viselkedés Bizony, a férfiak többsége is hisztis, talán csak annyi a különbség, hogy az ő eszközeik másak. Gondoltam leültetek három férfit, más-más korosztályt -- kíváncsi voltam, ők vajon hogyan vélekednek a hisztizésről? Attila, 24 éves, 5 éve él párkapcsolatban: --Nem vagyok a kategorizálások híve, de ha válaszolnom kell, akkor azt mondom, nem vagyok hisztis: a szó, hagyományos, általános értelmében véve nem. Bár vannak ilyen pillanataim, például ha nagyon fáradt vagyok. Ez nálam inkább mogorvaságban nyilvánul meg, ilyenkor gyorsan felkapom a vizet. A megoldás: békén kell hagyni, hadd főjek a saját levemben. Szerencsére ritkán van ilyen. Ha nagyon belefeledkezem valamibe (mondjuk a programozásba), akkor nagyon ideges leszek, ha kizökkentenek a gondolatmenetemből. Egyszer még elmegy, de ha nem veszik észre, hogy zavarnak, az nagyon „hisztissé tesz”, mert elfelejtem a jó ötleteket. Vagy a tömeg! Nagy tömegben, ha sietni kell, vagy tolakodni, akkor igazán bajban vagyok. Akkor is könnyen rám tör a hiszti. Péter, 35 éves, közgazdász, nőtlen: --Én bizony nagyon hisztis vagyok. Amennyiben a hiszti szót úgy értjük, hogy ordítok, toporzékolok, ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném. Ez érdekes módon a munkámban nem jön elő, ott korrekt és toleráns vagyok. Még abban az esetben is, ha nyilvánvalóan nekem van igazam, de ezt megkérdőjelezik. Viszont a párkapcsolataimban nem vagyok képes túl nagy toleranciára, de azt gondolom, ezt alapvetően a nők hozzák ki belőlem. Õk azok, akik miatt egyszerűen hisztiznem kell, mert nem képesek időre elkészülni, mert nyavalyognak, ha később érek a randira, akiknek állandóan azt kell bizonygatnom, hogy szépek, okosak, mit tudom én... Ez egy idő után nagyon fárasztó. Ilyenkor bizony hisztis leszek, és ezt nem is szégyellem. Azt gondolom, a mai nőkkel harcolnom kell, és mint tudjuk; az ellenséget a saját fegyverével lehet legjobban legyőzni. Ferenc, 80 éves nagyapa, 8 unokája van: -- Az igazi férfi nem hisztis. Az én időmben nem is volt hisztis férfi, még csak a szót sem ismertük. Egy férfi legyen erős, védelmező! Dolgozzon, tartsa el a családját és ne „bohóckodjon”! Annak idején egyszerűen nem volt idő a hisztire. Szép is lett volna, ha a Don-kanyari csatában valaki elkezd hisztizni! El tudja ezt képzelni?! Vagy azt, hogy hajnali háromkor keltünk, mert csépelni kellett, én meg hisztiztem volna, hogy nem akarok. Azt látom, hogy a mai fiatalok önzőek, keményfejűek, minden maguknak akarnak, át is gázolnak mindenkin a céljuk elérése érdekében. Ha pedig nem kapnak meg valamit, hát hisztiznek. Pedig csak oda kellene figyelni a másikra! Csak tenni kellene mindenkinek a dolgát, és nem belekötni a másikba, ha kell, ha nem. 2. kérdés: -- Van különbség, női és férfi hiszti között? Attila: --Az én közvetlen környezetemben nincsenek olyan nők, akik eltérő okok miatt hisztiznének, mint én. Persze hallottam olyanról, hogy egy hölgy így akarta elérni a célját. Külsőségekben biztos van különbség. A legjobb példa a sírás, ami szerintem a nőknél nem is annyira eszköz, mit inkább következmény. Ha már semmit nem lehet tenni, jön a sírás. Na attól kezdve vége a vitának, vége mindennek, mert az észérvek már nem hasznának semmit, csak még több könnyet csalnak elő. Péter: --Volt már hisztis barátnőm. Óriási veszekedéseink voltak, és be kell vallanom legtöbbször a csaj nyert. Nem bírtam szusszal, és Attilának igaza van, a nőknél a sírás jelenti a megoldást. A sírással szemben egy pasi mindig tehetetlen. A játszma eldőlt és szinte mindig biztosan a nő nyer. Ha akarod még a kapcsolatot, akkor megalkuszol, és próbálsz erődön felül teljesíteni. Ha belefáradtál az örökös követelőzésbe, akkor szakítasz, amiből persze megint sírás és hiszti lesz. Ördögi kör ez, nem? Persze lehet, ha igazán szereted a másikat, akkor nincs is hiszti. Ferenc: --A baj az, hogy manapság az emberek nem tudnak közös nevezőre jutni. A mai kapcsolatokban a te és az én dominál, ahelyett, hogy a mi lenne a legfontosabb. Mert egy nő, akkor hisztizik, ha nem kap meg valamit, ugye? Márpedig csak akkor tudsz neki mindent megadni, ha a mi-ben gondolkodsz. Nekem hat gyerekem van, soha egyik sem hisztizett, de én és a feleségem sem. Mindig összefogtunk, a mi volt a legfontosabb. Másképp szétesett volna a család. 3. kérdés: -- Jelent-e valamiféle megoldást a hisztizés egy kapcsolaton belül, vagy egyáltalán bármire? Attila: --Nem megoldás, de el kell fogadni, hogy van ilyen. Talán a konfliktusos esetekben mutatkozik meg, hogy egy kapcsolat mennyire jó. Ha a másik fél kezelni tudja, akkor minden rendben. A baj az, ha mindkét fél hisztizik -- ez az igazi erőpróba. Az a fajta hisztizés, amely valaminek a megszerzésére megy ki, jellemzi a kapcsolatot is. (Magyarul: ha nem kapom meg azt a bundát, akkor bevágom a durcit -- persze előfordul a jó kapcsolatban is ilyesmi, de sokszor inkább viccesen, mintsem komolyan.) Péter: --Feltétlenül. Mert, ha hisztizem a csaj tuti vigasztalni, nyugtatgatni kezd. Mondhatom úgy, hogy elkezd anyáskodni felettem, és máris nyert ügyem van. Igaz ugyan, ha nekem kezd el hisztizi egy nő, akkor pakolok és megyek. Nem vagyok hajlandó engedni az álláspontomból -- engem csak szép szóval lehet „vezetni”. Ferenc: Nem hiszem, hogy a hisztizés bármire megoldás lenne. Ha leülünk és megbeszéljük, hogy kinek mi a baja, akkor több mindent megoldhatunk. És nemcsak a házasságban vagy az együttélésben. Ez így van a munkában is -- ha nem beszéljük meg, ki, át a gondokat, bajokat, akkor csak a sértettség marad meg a konokság. Ez pedig nem visz előbbre soha senkit semmiben. Szerző: Orbán Erika Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő.com jóváhagyásával.
|