|
Kategória: Nők és férfiak Hogyan beszélünk el egymás mellett?Írás a "- Mi a baj? - Semmi." típusú párbeszédekről. Arról, hogy milyen okok vezetnek el idáig. Hogy mit lehet tenni ellene. Mindezeket egy konkrét példán keresztül (sajnos saját példával) mutatom be.Az egész pénteken kezdődött: mondtam a barátnőmnek (aki amúgy, de facto az „élettársam” egy ideje), hogy később megyek haza, mert feltorlódott egy csomó munka. (Azért érdekes a munkaidő-kihasználása a derék külföldiek egy tekintélyes részének: általában pénteken délelőtt jönnek rá, hogy a héten még nem dolgoztak, s be szeretnék hozni néhány óra alatt a lemaradást). Szóval, telefonáltam, hogy 7-nél előbb ne várjon. 6 körül beugrott az irodába az egyik barátom, akivel megittunk 1, azaz egyetlen pohárka bort (Szeremley Huba szemelt rizlingjét – mindenkinek csak ajánlhatom). Az más lapra tartozik, hogy miért tartunk alkoholtartalmú italt az irodában, de ebben a történetben nem feltétlenül ez játszik fontos szerepet, úgyhogy mindegy… Körülbelül ½ 8-ra értem haza: vacsora kihűlés közeli állapotban leledzik az asztalon, barátnőm a nappaliban tévézik. Örömmel köszöntöm, hisz boldog vagyok, hogy letelt a hét, ráadásul el sem vagyok fáradva annyira. Ő egy hellóval elintézi és folytatja a tévézést. Akkor már tudtam, hogy szorul a hurok a nyakam körül. Megpróbáltam ügyet sem vetni rá, mint Kiszel Tünde az idő múlására, s vacsorázni invitáltam, mire ő „kedélyesen” csak annyit mondott, hogy „már megvacsoráztam, hagyj tévézni”. Na, ezt nagyon nem bírom! Csesszen le, törjön tányért, de sztoikus nyugalommal és pókerarccal a világból is ki tud üldözni! No, mindegy, látszólag nem vettem tudomást hisztijéről, betudtam a szokásos havi problémának vagy a holdtöltének. Vacsora után megkérdeztem, mi a baj, mire a „semmi” válasz érkezett, miközben a tévét felhangosította. Ettől végképp vér szökött az agyamba (pedig máshová akartam este „szöktetni”), és kinyitottam egy üveg bort. Majd – kábé másfél órával később – megesett rajtam a szíve, s elmondta, azért neheztel rám (ezt nem ilyen szofisztikáltan mondta), mert ahelyett, hogy hazasiettem volna, „az irodában kocsmáztam”. A barátommal ugyanis – nem emiatt – beszélt, s ő ejtette el, hogy ittunk egy pohár bort. Természetesen a kocsmázást visszautasítottam, s elmondtam, hogy akkor is beszéltem volna vele egy félórát, ha nem borozunk. – Mert így lekésted a vacsit – mondta, de persze ez sem volt teljesen igaz, ugyanis említettem, hogy nem tudom, mikor megyek haza. Aztán folytatta a tévézést, én pedig megittam még egy(?) pohár bort. Ha megspórolta volna a Bánk bán és Tiborc közti tragikomikus párbeszédre hajazó egymás melletti elbeszélést, talán nem húzom magam fel annyira, hogy fasírtban legyünk majd’ az egész hétvégén. (A cikket beküldte: Hedon01)
|