|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Lány a tengerpartonÁlom és ébrenlét határán... egy életkép.A lány nyugtalanul aludt, szemhéja mögött egy csodálatos világban. A tenger kékje szinte vakított, amint ő szerelmesével a parton süttette magát. A kabrió nem messze parkolt és ők nemrég ebédeltek meg egy elegáns étteremben. Este van, nem túl késő, bár ő fáradtan hanyatlott a bőrfotelba, hogy elszopogassa a whiskyjét, nem vágyott semmire, csak az alvásra. El is szenderedett és csak arra ébredt, amikor hirtelen hatalmas csattanás után az álarcos férfi már a torkát szorongatta... még átsuhant az agyán, hova lettek a testőrei, de aztán csak mély csönd és sötétség. A lány hirtelen ugrott fel az ágyból, az álomban is érezte a szorító ujjakat... hirtelen nem tudta, hol is van... a TV villogó fénye, a szoba sejtelmes árnyai lassan eszébe juttatták, hogy nemrég ért haza a hosszú és fárasztó műszak után a kórházból, ahol ma is, mint mindig, halálra dolgozta magát. Most zavartan állt ás arra gondolt, hova lett Cintia, a fényűző élet a gazdagság? Talán megtapasztalta valamikor, milyen is volt mindez, szájában érezte a jeges whisky ízét, a gondtalan, gazdag élet adta kényelmet. Igen, egész biztosan élt így is az előző életben, tudta, érezte a zsigereiben, de tudta azt is, hogy nem volt boldog. Mindene megvolt, de mégsem volt boldog. Vajon miért nem adatott meg legalább akkor??? Szeretett volna visszaaludni, de a betörés, a fulladás érzése visszatartotta. Zsuzsi tanácstalanul meredt maga elé, talán tényleg így halt meg, erőszakos halállal!? Kiment a konyhába és teát melegített magának, enni sem volt kedve. Zsolti is elment, ő gyereket akart, de a férfi nem, azt mondta minek ebbe a világba gyerek?! Éjjel-nappal dolgozunk, húzzuk az igát, mi ketten is alig találkozunk. A fiú a külföldet járta, kamionos volt és tényleg alig volt itthon. Zsuzsi a kórházban egykedvűen hordta az ágytálakat, osztotta gyógyszereket, és nap mint nap nézte az elgyötört halálos betegeket. Ilyenkor mindig azon gondolkodott, vajon mi értelme is van az életnek?! Az orvosok lassan már mind elmentek innen, már alig lézeng benn néha egy-egy kisdoki, akinek szólni lehet, ha nagy baj van. Zsuzsi eldöntötte, nem kínlódik itt tovább, hiszen már süllyedőben az egész ország, menni kell neki is, ha nem akar éhen halni, vagy bedilizni. Igaz, nem valószínű, hogy filmsztár lesz belőle, de el kell mennie szerencsét próbálni. Aztán elaludt újból, lassan visszatért álmában Cintia, sudáran a tengerparton állva és reménnyel telve. (A cikket beküldte: joanna51)
|