Kategória: A psziché titkai

Magánnyal

Magánnyal. Nem elírtam. Tényleg nem magányosan, hanem személyesen a saját Magányommal történő találkozás mindennapjai ezek. Elmesélem, milyen, mikor találkozunk. Nap mint nap. Remélem nem sokan járnak ebben a cipőben. Én sem szeretem. De ezt választottam.

Mikor magához húz és biztonságot, nyugalmat ígér. És ad. Igen, biztonságot ad. Akkora falat húzunk magam köré mi ketten a Magányommal, hogy senki nem képes áttörni rajta. Ez megnyugtat. Ezt senki nem veheti el tőlem. Mintha én egyedül egy másik dimenzióban lennék. Persze ott vannak az emberek mellettem. A cuki boltos néni, a kutyás néni, és még sorolhatnám. Igen a szeretteim is. Ebben a dimenzióban, melyben csak a Magányom és én létezünk, ebbe SENKI nem fér bele. És ez jó így. Most. Még.

A sötét gödör. Hívogat. Gyere! Meglátod, jó lesz! Követem. Először bizonytalanul, majd magabiztos léptekkel. Igen! Ezt akarom!

Aztán egy tisztább pillanatban,mikor Magányom figyelme lankad, látok egy tűfejnyi ragyogást. Közelebb megyek, megnézem. Tetszik. Akarom. Kell nekem. Ott akarok lenni, ahol a ragyogás! Végre megkaparintom a tűfejnyi ragyogást! Kedves. Kedves és aranyos mindenki. Én is. Szeretem. De el fogják venni tőlem!!! NEM ENGEDEM!!!! Ez az enyém, már megszereztem!! Szorítom a bolhányi ragyogást! Szorosan a tenyerembe zárom. Csak az enyém. Senki nem láthatja. Visszavonulok a már jól ismert sötét gödörbe Magányom mellé, hogy gyönyörködhessek a csöppnyi ragyogásban. Befészkelem magam egy meleg takaróba, Magányom karjaiba, és kinyitom a tenyerem. Egy égett fekete sebhely maradt utána. Már nem látom. Csak a Magány ölel, szorosan. Soha el nem enged, érzem. Én pedig szomorúan fúrom arcom a vállgödrébe, mert a cseppnyi boldogság ismét becsapott. Igaz, örök nyomot hagyott, de hamar elillant.

Talán egyszer megtanulom, hogyan kell megtartani, de addig is kedvenc Démonaim társaságában, Magányom féltő ölelésében TÚLélek. Minden napot....

(A cikket beküldte: Judyka001)

Amikor "elmerültem", akkor döbbentem rá...
Hiszünk mindannyian a jelekben, van, akit közvetve, van, akit egyenesbe kap a suhintás. Van, aki figyel rá, és van, aki megy tovább... Halogattam eddig is magam, de nem érdemes a rangsorban hátrébb lépni, semmi és senki miatt, ha nincs rendben a világod, akkor a... »

Ültess minél több virágot!
Azt figyeltem meg a környezetemben, hogy egyre többen szeretnek kertészkedni. Még azok is, akik nem kertes házban laknak, teraszukra, vagy ha más nem odabent a polcokra, esetleg a szoba egyik-másik szegletébe egy-egy szép virágot tesznek, hogy ez a kis apró élet... »