|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Mennyit ér egy nő?Mint zenekedvelő személy, a napokban is több dalt hallgattam a neten, és így találtam rá arra, melynek címe: Mennyit ér egy nő?Ahogy Őt hallgattam, eszembe jutott bizony, hogy: mennyit is ér egy nő? Itt van például Ő, azaz Cserháti Zsuzsa. Sajnos búcsút kellett vennünk tőle idő előtt, és sokan csak elvesztése után eszméltek rá, mekkora kincsünk is volt. Ezzel a rövid kis írásommal rá is szeretnék kicsit emlékezni, és emlékeztetni, hogy az Ő sorsa legyen az egyik örök tanulságul... Ne hagyjuk elmagányosodni a körülöttünk élőket, ne nézzük tétlenül, hogy gondjaikba, fájdalmaikba süllyedten tengetik életüket. Forduljunk feléjük még időben, és fejezzük ki feléjük szeretetünket minden nap. Mi nők, néha lehet, hogy túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy mosolyogva, kedveskedve fogadjuk férjeinket, gyermekeinket, de mindennapi gondoskodásunkban benne van szívünk szeretete, mely nélkül lehetetlen dolog mindazt úgy véghezvinni, amit megteszünk nap-mint nap családunkért, környezetünkért, ahogy azt nagyon sokan megtesszük. A világ elérhetetlen ideáljai mellett elhalványul a fénye ennek a szeretetnek, mely egyre több embert tesz rabjává elérhetetlen célok felé hajszolva fiatalokat és időseket egyaránt. Pedig ha rá fókuszálunk, akkor meglátjuk, hogy az igazi kincs a szívben van, mely utánozhatatlan, megismételhetetlen, egyedi, ami senki másban nincs meg. Nem azok az igazi sztárok, akiket a világ annak nevez. Az igazi sztár az, aki nap, mint nap fenevadak sokaságával harcolva küzd maga és családja létéért, életéért, egészségéért. Az igazi harc az, amikor az anya fáradtságot nem kímélve fogja gyermeke kezét a legnehezebb pillanatokban is, és még éjjel is vele virraszt, figyelve minden rezdülését beteg gyermekének. Az igazi teljesítmény az, amikor a munkahelyről hazatérve neki lát otthon a „következő műszaknak”, és vacsorát főz, takarít, mosogat, ellenőrzi a leckét, szervezi a másnapi teendőket. A rohanó világ észre sem veszi őket, pedig a nőnap pontosan erről szól, hogy álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk meg a dolgos kezekről, a kedves szavakról, a szelíd, mindennapi gondoskodásról, és egy apró gesztussal fejezzük ki hálánkat, szeretetünket. Becsüljük meg azokat, akik még mellettünk vannak. Becsüljük meg azokat is, akikben Isten különleges ajándékot adott a világnak tehetségében, mellyel meg tud örvendeztetni sok-sok embert akár hangjával, akár kézügyességével, íráskészségével vagy bármi mással. Ne hagyjuk, hogy a multi kultúra elnyomja ezeket az értékeket. Bár a hétköznapok „színpadán” állva ragyogónak és gondtalannak tűnhet, de belül ugyanúgy éhezik a szeretetre, mint bárki más, még ha nem is mutatja. Ha nem kapja meg, akkor belül szenved. És ha szenved, akkor a környezete is szenved. Amikor a színész, énekes kiáll a színpadra, akkor szíve tartalmát osztja meg mindazokkal, akik hallgatják, ezért olyan különleges, és ezért olyan törékeny is. Ilyenek a nők is. Minden nap kitöltik szívük szeretetének melegét a környezetükre, és ezért minden nap utánpótlásra, táplálásra szorul. Ha nem tápláljuk a tüzet, akkor kialszik. Elég ehhez néhány kedves szó, vagy egy apró ajándék, néhány szem bonbon, hogy érezze: szeretik, becsülik, hálásak azért, hogy van. Ezért legyenek különös figyelemmel a férjek, vőlegények, és ne feledkezzenek meg a mindennapi gondok közepette róluk, hogy ők törékenyebb edények, akik gondoskodásra, védelemre, figyelemre, gyengédségre vágynak. Úgy kell vigyázni rájuk, mint törékeny edényekre, mert azok is. Egy nő az otthonában biztonságra, oltalmat adó menedékre vágyik, és igyekszik is azzá tenni. Ezért oda kell a férfiaknak figyelni, hogy a napi gondokkal ne ássanak lövészárkokat a nappaliba és a hálószobába, ne tegyék háborús övezetté azt, aminek békés, meghitt nyugalom szigetének kell lennie. Ha ezt teszik, akkor a nő is helyén tud lenni, töretlenül tud haladni előre, nem lankad el a szeretete, kedvessége, és ő is viszonozni tudja azt a biztonságot adó menedéket, melyre a férfiak is vágynak. Nem vagyok pszichológus, csak egy hétköznapi feleség és anya, és biztosan sokan tudnának még sokat írni ezekhez a gondolatokhoz, vagy mást írni és ezért is írtam le e pár sort. Induljanak el a gondolatok, és érveljenek, fejtsék ki véleményüket, vagy egyszerűen csak tegyék meg amit meg kell tenniük, pótolják mulasztásaikat. (A cikket beküldte: VictoryS)
|