|
Kategória: Nők és férfiak Miért csak Mi küzdjünk Értük?!Naponta elszörfölgetek néhány félórácskát a neten. Néha-néha kezembe akad egy-egy női magazin, konkrét neveket ne említsek, mégse hagyjuk figyelmen kívül ezt a tényt.Divatmagazinok, igazi női "pletyós" újságok, nőknek szóló weboldalak telis-tele a nők számára igazán fontos jótanácsokkal! Ezekbe mind-mint belebotlunk, hiszen az arcunkba tolják, felzabáltatják velünk: tévében, újságokban, interneten. Egyetlen témát szeretnék a nőknek szóló információáradatból kiragadni: HOGYAN TEGYÜK MAXIMÁLISAN ELÉGEDETTÉ A KISZEMELT-BEFOGOTT-MAGUNKHOZ LÁNCOLT HÍMET? Ha valaki nem találkozott még ilyen cikkel legalább egyszer egy nap, hát árulja el nekem, hogy csinálja? Naná, tulajdonképpen én vagyok a hülye, amiért rákattintok. De miért is? Hátha valamelyik nyújt számomra valami érdekeset, valami ÚJAT, amit még nem olvastam el milliószor! Ezen kívül gondolkozzunk csak el, kedves Barátaim és ismeretlen Ismerőseim: fellapozott már valamelyiktek egy férfiaknak szóló magazint élete során? Én igen... Motorok, autók, italok, bárok, sztriptízklubokban-diszkókban készített pillanatképek, modell-cicababák ruhában-ruhátlanul... Igazi pasis dolgok. Őket miért nem tömi senki véget nem érő szexpraktikákkal, rafinált fogásokkal, technikákkal?! Nekünk bezzeg ki kell ismernünk a férfi minden porcikáját, nehogy még a végén sivárrá és ellaposodottá váló kapcsolatunkból/házasságunkból ki-kitekintsen a pasink... Ha uncsinak érezzük az esti rodeót, és erősen él bennünk a gyanú, hogy párunk is így véli - persze nem mondja, az "IGAZI NŐK" erre csípőből ráéreznek -, vegyünk szexi fehérneműt, táncikáljunk a hím előtt (még akkor is, ha ezt előzőleg még sohasem tettük senkinek), ujjainkat, nyelvünket tekergessük teste minden négyzetcentiméterén NAGYON, DE NAGYON ravasz módon, akár egy vérprosti (aki ezt már álmában is megcsinálja); kényeztessük el az évek során magát elhanyagoltnak, kiégettnek érző urunkat és parancsolónkat mindenféle vegyes főtt étellel amiket szeret (lehetőleg az asztalon fekve, pucér testünkre tálalva a finomságokat), aztán öntsünk magunkra egy vödör síkosítót (de ebből is csak azt az ízesítésűt, ami az ő kedvence), hátha felcsillan a szeme ennek láttán. Ha netán nem jönne össze a csábítás, és szívtelen partnerünk mégis egy másik hölgy oldalán vigasztalódik: viseljük emelt fővel a vereséget és cseppet se boruljunk ki miatta, hiszen olyan hosszú az élet, az a dög pedig nem érdemel egy könnycseppet sem! Ne áhítozzunk vérbosszúról, hiszen az csak csorbítaná méltóságunkat - ha eddig nem csorbult volna a fenti mutatványok miatt... Aztán nyíljon ki a szemünk, hiszen szinglinek lenni JÓÓÓ, és még nem késő, hogy ezt tudatosítsuk magunkban. Na persze ezek a példák erősen ironikus formába lettek öntve általam, de ez hivatott tükrözni: mennyire unom már a nőknek szóló "pörgessük-fel-újra-a-pasinkat" cikkeket. Nekik is volna mit tanulni... Miért a nőnek kell mindig tennie azért, hogy a kapcsolat és a szex ne amortizálódjon kötelességgé? Miért mi tegyünk azért, hogy végül ne dobjanak minket el úgy egy másik nőért, mint egy használt papír zsebkendőt? Nekik miért nem lehet felhívni a figyelmüket arra, hogy FIGYELJENEK a párjuk kéjes sóhajaira, apró mozdulataira szeretkezés - előjáték, ciróka-maróka, stb. - közben? Az ő magazinjaik nem arról szólnak, hogy anatómiai pontossággal részletezik a másik nem testi adottságait, erogén zónáit! Nekik miért nem javasolja azt senki, hogy egy szál piros szalaggal átkötve lejtsen nekünk chippendale-t megszégyenítő rúdtáncot? Nekik miért nem adnak ki oktató jellegű filmeket, amin erotikus táncot tanulhatnak?! Némelyik hapsi már a saját hímtagjától el van ájulva, főleg, ha az átlagnál kissé nagyobbal rendelkezik. Ő az a fajta, aki letolja a nadrágját, és kaján mosollyal az arcán TUDJA, hogy a nő már a pénisze látványától sorozatban elélvez. Ő az a fajta, aki nem erőlteti meg magát, mert HISZI, hogy méreteivel kielégít minden igényt. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a srácok is, akik kemény munkával ledolgoznak magukról minden gramm felesleget, és izomkalácskákat növesztenek a pocijukon. "Leveszem a ruhámat, és NÉZD A TÖKÉLETES TESTEM!" Hiszik, hogy maga a látvány orgazmust fakaszt, a döngetés már csak hab a tortán... Ha pedig a hölgy nem úgy teljesít, ahogyan azt elképzelték, egymás közt így jellemzik: "csak feküdt az ágyban, mint egy darab fa". Vagy: "mintha egy hűtőszekrényt ....-tam volna." Vajon miért?! Az önbizalommal telt férfiak száma igen magas, s akik valóban figyelnek a nők vágyaira: alacsony. Ezek a férfiak szerények, szinte láthatatlanok, testi adottságaik általában átlagosak, vagy talán egy kicsit átlagon aluliak. Nem vesszük őket észre, vagy csak nagyon nehezen, de ők nem is nagyon próbálkoznak, félve az esetleges elutasítástól. Pedig lehetséges, hogy neki nem kellene "pörögnünk"; neki nem kellene beöltöznünk szexistennőnek, lenge takarítónőnek, netán dominának vagy hűséges kutyulinak. Vagy egy idő után mégis, és itt be is zárul a kör? Talán igen, talán nem. És most visszatértem a számomra örök kérdéshez: a pasikat miért nem oktatják ki úton-útfélen a jó szex titkainak elsajátítására? Nekik miért kínálnak mindenhol gyönyört? Újságban, neten, filmeken, szórakozóhelyeken? Nézzük csak sorban: ahogy már említettem, magazinjaik az általuk kedvelt dolgokkal van tele. Nők, nők és megint csak nők. A pornófilmekben elnyomják a férfi szereplőket ahogy vannak, tulajdonképpen a szerszámuké a főszerep (az meg már édesmindegy, milyen a feje). Azt persze premierplánban lehet látni, ahogy a csaj minden testnyílásába helyezi a cerkát, és teljes bedobással küzd a hím eget rengető orgazmusáért... Innen veszik a srácok a példát, hogy egy nőnek tulajdonképpen tökmindegy, mit csinálnak velük. Mi észrevesszük a női főszereplő arcán átsuhanó undort, fájdalmat; élvezetnek álcázott mozdulataiban a "rohadtéletbedefáj" röpke gesztusait. A pasik pedig raktározzák a popsi csapkodásának, a mell és a csikló nyelvvel való iszonyatgyors rezegtetésének (bleeh), a bimbó csavargatásának és az "idegből" való döngetésnek a technikáját... Ez persze csak egy sarkított és bizonyos mértékben általánosított véleménynyilvánítás volt, gondolom - hiszem és tudom -, hogy nem minden pasi ilyen. De lássuk be, a nekik címzett, oktató jellegű írások száma, bárhol nézzük is: minimális... Bosszantó. A teljesség igényével fűzöm hozzá: senkit nem akartam megbántani ezzel a kis szösszenettel. Ha mégis így történt: utólagosan bocsánatot kérek. :) (A cikket beküldte: mothertiger)
|