|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Nyílt levél anyámnakNem fogja olvasni, én tudom. De szeretném leírni, mert ki akar jönni...Anyámról szól, rólam és neki írom. Nem szép és nem megbocsátó... Én sem vagyok az és félek, sosem leszek. Nagyon nehéz leírni ezt a szót, hogy kedves, mert nem érzem így. Sőt, egy szörnyetegnek tartalak, ezzel nyomorítva meg saját életemet, mert tudom, hogy meg kéne bocsátani, és nem tudok... A saját életemet elmondásokból tudom csak összerakni, tőled nem hallottam még, ha mondtál is valamit, az csak másra hárítás volt. Hogy te nem tehetsz róla... Állítólag várt gyerek voltam. Állítólag... Nagyanyám szerint végigvedelted pálinkával az első 9 hónapomat, amikor még benned lebegtem. Születésem után mi történt? Nem szerettél meg. Hallottam olyat is, hogy míg te kinn söröztél saját anyáddal a konyhában, addig én, a 2 hónapos, benn a szobában egy takaró alatt fuldokoltam. Mai napig félek ettől az állapottól. Vannak emlékeim. Ovis voltam, akkor még veled laktam. Talán 3 vagy 4 éves... Tél volt, és te egy félcipőben vittél oviba. Emlékszem rá, mert pici agyammal ki akartam játszani az óvónéniket, hogy ne vegyék észre, mert azt hittem, hogy ez az én szégyenem. Befelé, mikor lesöpörték a havat a csizmákról, akkor észrevették. Engem toltak le miatta... Öcsém megszületése után, akit te nagyon nem akartál és mindenképpen meg akartad ölni, de nem sikerült, emlékszem hogyan vert meg apám, rakott ki az ajtó elé, és te őt vitted magaddal. Én ott sírtam a liftajtó előtt, mert engem ellöktél magadtól. Nem kellettem neked. Nevetséges, de míg én egy panelház második emeletén laktam apámmal és annak anyjával, addig te ugyanabban a lépcsőházban, a kilencediken. Sosem látogattál... Mindig csak vártalak. Mikor nagyobb lettem, szerettelek volna keresni. Kötődni. Apám is lelépett, a piát választotta, nem engem. Nagyanyám nevelt és mégis szidtad. Emlékszem még arra, hogy egyszer elvittél minket, programot ígértél. Egy kocsmában kötöttünk ki, ahol a pénzed elfogyása után egy pasinak el akartál adni, hogy kaphass még piát. Még emlékszem, hogy milyen kétségbeesetten szaladtam be a rendőrségre. Nem szántál meg sosem. Pedig a lányod voltam. Pár éve, mikor terhes voltam a harmadik gyerekemmel, akkor egyszer beszéltünk telefonon, vissza akartam kérni azt a pénzt, amit kölcsönbe adtam neked. Természetesen sosem láttam viszont, de akkor megmondtam neked, hogy legszívesebben a sírodra....nem folytatom. Csúnya volt. Három lakást herdáltál el. Mind a munkakerülésed áldozata volt. Öcsém egy börtöntöltelék lett 8 általánossal. Én három gyereket szültem, és 20 éves adósságba kerültem, hogy legyen sajátunk. Főiskolám van. Nem szeretlek. Sose foglak és a megbocsátás sem megy. A legjobb az lett volna, ha lemondasz rólam és örökbe adsz egy családnak, ahol örültek volna létemnek. De te még ezt is elvetted tőlem... (A cikket beküldte: -Gabriel-)
|