Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Önmagam

Gyermekkoromban azt hittem, az élet játék, ezt most már tudom, de egy igen veszélyes játék. Amit most teszel, hatással lesz egész életedre. Nem tudhatjuk jól döntünk-e, de dönteni kell. Én elég nehezen hozok döntéseket, de ha meghoztam, nem változtatok rajta. Próbálom úgy élni az életem, hogy később ne bánjam meg és ha visszagondolok, hogy milyen ember voltam ne csalódjak magamban. Kétségeim vannak afelől, hogy helyesen cselekszek-e, de mindig van valaki aki segít a helyes útra lépni. Voltak és sajnos vannak olyan emberek is a környezetemben akik tudtom nélkül befolyásolnak és azt is tudom, hogy nem mindig ismerem fel a jót, azt amit tennem kellene.
Nem szabad elfelejteni, hogy a szeretet ajándék, amit mi adhatunk egy másik embernek.

Nem vagyok túl szerencsés, de egy valamit tudok, hogy vannak barátaim, akik így szeretnek és elfogadnak. Próbálom én is ezt tenni, elfogadni magam olyannak amilyen vagyok, de ez nem olyan egyszerű.
Amikor egyedül sétálok a városban, látom ahogy az emberek próbálják megtenni a mindennapi feladatukat, úgy érzem nekik az élet egy munka, valami, amit próbálnak minél egyszerűbben és gyorsabban átélni.
Kiskorom óta vannak problémák és nehézségek amikkel szembe kellett néznem, de úgy érzem mindig van elég erőm ahhoz, hogy talpra álljak. Vannak emberek akiknek csak annyit mutatok magamból, amennyit érdemes. Nem tudom mindenkivel megosztani a gondjaim és főleg az érzéseim. Mindig van valami közös azokban az emberekben akik barátnak tekintik egymást, megosztják egymással a hétköznapjaikat és gondolataikat.
Nem tudom, hogy folytassam és csak úgy eltűnnek a percek, órák és a napok úgy, hogy tudom megpróbálhattam volna, de rájövök, hogy vannak dolgok amik nem hiába alakulnak úgy, ahogy. Szeretet. Nehéz szó, de igaz. Szerintem sokféleképpen lehet szeretni valakit: barát, szerelem vagy anyai szeretet. Velem most először fordult elő, hogy keverem és olykor összezavarodok tőle.
Bátortalan vagyok és elszalasztok olyan dolgokat amik igazából fontosak, még ha nincs is mit veszítenem, hiszen nincs annyi bátorságom, erőm, hogy megtegyem a lépést. Nem szabad elfelejteni, hogy a szeretet ajándék, amit mi adhatunk egy másik embernek. Rengeteg dolgot megbántam az életben, de nem változtatnék meg semmit, mert ezektől a dolgoktól lettem olyan ember, amilyen most vagyok. Bizonytalan vagyok magammal szemben, naiv és sokszor feledékeny.
A hibáimat fel tudnám sorolni oldalakon keresztül, de ha arról van szó, írjak arról, amit szeretek magamban vagy jónak látom, egyszerűen semmi sem jut eszembe. Barátokkal szemben az önzetlenség az, ami jellemez, értük bármit megtennék. Épp ezért jobb, ha nem mondok el semmit, mert talán a másik személynek így nem okozok kellemetlenséget, rosszat.
Ezen a télen úgy érzem csak elveszítek dolgokat és embereket, akik közel kerültek hozzám. Meg kellett tanulnom, hogy vannak olyan dolgok, amiket legbelül el kell nyomnom, az életem nem lehet egy nyitott könyv, nem akarom, hogy bárki is beleolvasson. Azokban az emberekben megbízok akik bennem is, de van, aki túl messze van és van aki túl messze lesz. És amikor tudom, hogy el fogok veszíteni valakit, aki számomra fontos, megszakad a szívem, nem tudok mit kezdeni magammal. Ilyenkor érzem azt, hogy mennyi minden hiányzik belőlem.

(A cikket beküldte: Indica)

Tökéletesség kora?!
Nem tudom, hogy rajtam kívül érzi-e más fiatal nő is ezt, de azt látom, hogy túl sok az elvárás másoktól, és saját magunktól is. Tökéletes nő, szerető, feleség, anya, és dolgozzon is, meg tanuljon is, és közben maradjon a szülők kicsi lánya is. Az elmúlt években,... »

Édesapám egy angyal
Nagyon közel álltunk édesapámmal egymáshoz. Gyakorlatilag ő nevelt fel. Minden emlékem vele kapcsolatos. Imádtam és én voltam az ő pici lánya. 20 éve élet és halál között lebegett, tüdőrákos volt. De akkor talpra állt, mintha tudta volna, hogy még engem fel kell neveljen. Ám eljött 2011... »