Kategória: Szerelem

Seherezádé

Az emberi életünk egy sajátos "partitúra" (Polc Alaine szóhasználata) szerint megkomponálva áll készen, mielőtt örökkévaló lényünk felöltené a földi színpadon viselt ólomköntösét... majd megkezdi szerepének betöltését... Én, az "én" szerepének parányi momentumát láthattam meg... emberi érzékeléseim borzalmain keresztül így, a gyötrő-éltető szerelmet...

Seherezádé

- "...tör a culikínja..."
- No, de Nagyi! Drága Nagyikám! Dehogyis... Csak felkorbácsolódott szerelmi energiáim feldolgozásán fáradozom. Tudod... ha Vele vagyok, megnyugszom... a testi kívánság elcsitul, a kezeink érintése mennyei érzést adnak, a pillantásaink szikrája isten fényének lángocskái, a beszélgetéseink mindannyiszor kölcsönösen a fennkölt kielégüléssel ajándékoznak meg minket.
A kölcsönös szeretet, megbecsülés és tiszteletérzés emel bennünket a magaslatokra, ahol már a lég megritkult, a fények Istentől valók, a hangok, a színek, az illatok a Menny légkörét teremtik.

Örökkön örökké

Hányszor lángol még fel...?
E rőzse nem hamvad,
csak lángja csitul
parázzsá.
Majd ismét a Nap tüzévé válva
perzseli...
...símogatja lelkem.

Mindig ugyanaz.
Hányszor még?
...de hisz...
ez mindennek alapja.
Te és ez a szerelem.
Erre építkezem, mint...
ősi sziklára...
a magasra...
...kolostort,
a szent helyet...
...mely imától zengő,
illatos és fényes...
üdítően tiszta légben
áll merészen,
örök nyúgalomban.
S nekem...
nincs már mitől félnem.
Velem vagy oly régen.
Te, az örök reményem.

A testem bizsergő szenvedése hatalmasodik el néhány távol töltött óra múltán. A karjaiba vágyom, szeretőm ölébe. Életem csak így élhetem, nélküle haldoklom... tán halott is vagyok. E kín elviselhetetlen. Szeretnek... ez mégsem elég! Szeretek... Belesajdul minden porcikám.
Sajogva izzik... perzsel a pokol örök tüze és a menny szerető lángtengere. Állatias, vad ösztönök gyötörnek. A teljes testi megrázkódtatás. Emberi érzések vegyülete mossa bensőm.
Szellemi erőm emel a fellegekbe. Én... az "én" percenként semmisül meg és születik újjá. E vad hajszában csillogóvá csiszolja valóm Isten... a Boldog Lényegülés.
Szent helyen vagyok. Az álmok és az éber látomások... mind-mind az én-változatok csodája segítenek... igen... ezek mutatják be a csodák egész sorát.
Megvisel ez a mámor... a szelíd szerelmet megélni jobb nekem.
Szerelmes vagyok! Örök érvényű őserő köt hozzá szakíthatatlan-láthatatlan égi fényből szőtt míves-selymes kötelékkel.
Most Seherezádé vagyok. Éjről éjre mesét mondok... Mesét e földi létemért, hogy egy újabb napot élhessek még... hogy vele élhessem gyönyörűséges létem... tudván, nélküle halott vagyok... meghalok. Igen... e szerep csak érte él. És mesét... az Ő égi helyéért.
Ó, Nagyikám! Ha most veled vagyok - mégis belehaltam... hozzád menekültem a fájdalom elől. Jeled... szíved hívó jelét meghallva repültem védelmező karjaidba, mint kisgyermekkoromban. Emberi lényem nem elég erős... hisz ivott, két napig féktelenül... és félek inni fog, ha e vendégeskedés véget ér... ha nem maradhatok nálad örökre.
Nagyi! Ne küldj vissza, kérlek! Ott mindenki mindenkit bánt. Fáj!!! A húsomba mar... ott ezer vad tép... férgek rágnak szét.
Most épp a szerelme öl meg, mint előbb a kétség... hogy szeret-e még. Nem küldhetsz vissza... itt minden olyan szép!
- "Menj. Ne félj!"

(A cikket beküldte: Lhara)

Mi is valójában a szerelem?
Mi is valójában a szerelem?! Számtalan ember feltette már önmagának, talán másoknak is ezt a kérdést. Talán akkor érzünk szerelmet, ha hiányolunk valakit? Talán akkor, ha mindenről ő jut eszünkbe? Talán akkor, ha csak ő jár a fejünkben? Ahány ember annyiféle... »

Ha a szülők megöregszenek...
Ha a szülők megöregszenek el kell gondolkodnunk azon, hogyan és mikor érdemes beavatkoznunk az egyre esendőbb, de független szüleink életébe. Meddig terjedjen a gyermeki hála. Szüleim kettesben éltek egy kis faluban; abban a faluban élt a bátyám is a... »