Testvándorlás

Elmesélek egy történetet, Drága! Ment az utcán. Ment iskolába. Az általános iskolát már befejezte. Már a közepsuliba tartott. Szóval ment a suliba. Tavasz volt. Szemébe sütött a nap. Imádta ezt az időt. Még nem volt meleg, elkelt még a bőrkabát a testén. Imádta érezni a bőrt a bőrön. Behunyta a szemét, lépdelt, és napfürdőzött. Amikor kinyitotta a szemét szét kellett néznie, hogy hol van. Elvesztette a fonalat. De mielőtt kibogozta volna észrevett valakit, aki szembe jött vele.

Egy fiú volt… Nála idősebb. Látásból ismerte, de nem egy társaságban voltak. Elmentek egymás mellett köszönés nélkül… Hirtelen azt vette észre magán, hogy semmi másra nem vágyik, csak hogy a lelke átlibbenhessen a fiú testébe. Hogy átélhesse azokat az élményeket, amik a fiút érik. A háta mögött van az iskola. Elment mellette egy lány, aki éppen akkor nyitotta ki a szemét, és látszott rajta, hogy nem tudja hol van...Nála fiatalabb. Látásból ismerte, de nem egy társaságban voltak. Gondolta, köszön neki, de olyan furcsa volt a lány tekintete… Éppen dolgozni indult. Egy faipari cégnél melózott. Utálta, de nem volt más. Munka meg kell, hogy a bulikat finanszírozni tudja. A bulikat, amilyen tegnap este is volt. Őrület határait súrolta. Tánc, tánc, és tánc. Pörgés, illatok, nevetés, lányok, csók, boldogság. Nem tudta elképzelni az életet ezek nélkül. Hiszen ez volt az ÉLET. Soha nem akart felnőni. Soha nem akart beleszürkülni a hétköznapokba. A melót, tudta, hogy lenyomja egy levegővétellel, hiszen nem akart feleslegesen energiát pazarolni. De most még csak oda fele tartott. Amikor körülnézett, éppen eltudott ugrani egy néni elől, aki biciklivel tekert…Látásból ismerte. A néni unokájával egy helyre jártak szórakozni. Köszönt neki…A piacról tartott hazafele, amikor majdnem neki ment egy fiúnak… Látásból ismerte. Az unokájával egy helyre jártak szórakozni…Nagyon belemerült a gondolataiba. Azon gondolkodott, hogy megvett-e mindent a piacon. Ebédre húslevest főz meg túrós tésztát. Túró, tejföl, csirke, petrezselyem. Vett tejet is, meg kenyeret. Imádja azt a kenyeret, amit az a férfi árult oldalt. Pont olyan volt az illata, mint amilyet a Mama sütött a kemencében kint a tanyán. A tanya volt a mindene. A tanya volt a csend, a nyugalom. Tudta, hogy oda bármikor hazamehet. Még akkor is, amikor a férjével összevitáztak, és a gyerekekkel elmentek otthonról. Haza ment, odabújt a Búbos Blankához –mert így hívták a kemencét-, és sírt. Siratta az életet, ami eddig elszállt felette. Siratta a megváltozhatatlant. Szerette a férjét. Tudta, hogy reggel hazamegy hozzá. Csak levegőhöz kellett jutnia. De most az ebédre kellett koncentrálnia. Jön az unokája iskola után. Szereti a főztjét. Piros volt a lámpa a kereszteződésbe. Le kellett szállnia a bicikliről. Oldalra nézett, de a Nap fényétől csak nehezen vette észre a kismamát mellette… Még nem látta soha. Nagyon szép keze volt. Üdvözölte… Oda kellett érni az óvodába. Ma nem akartak elkésni. Persze a lámpa megint ellenük dolgozott. Egy néni ért mellé… Még nem látta soha. Nagyon szép keze volt. Üdvözölte… A kislánya nagyon fázott. Még kesztyűt is akart venni, pedig gyönyörű tavaszi nap van. Erről kellett lebeszélnie és ezért indultak későn. No, meg ilyen nagy pocakkal a járás is nehezére esett. Végre beadta a kislányát az oviba. Boldogan tűnt el gyermeke az ajtó mögött. A kis pocakbérlő nagyon ficánkolt. Biztos érzi a jó időt. Már csak napok kérdése és egymás szemébe nézhetnek. Megérinthetik egymást, érezhetik egymás illatát. Az első pillanat pótolhatatlan. Épp a súlya miatt szinte felfoghatatlan, és felejthetetlen. Pontosan tudni fogja húsz év múlva is, hogy hogyan állt a csöppség haja, milyen ízű volt az első puszi. A száján fogja érezni akkor is újszülöttjének ízét. Viszont most még egy nagy feladat előtte állt. Haza kellett éreznie, de otthona az Óperenciás tengeren túli messzeségben volt. A dereka majd’ leszakadt. Arra még emlékezett, hogy egy lány jött vele szemben, és épp az arcát süttette a Nappal. Utána filmszakadás... Épp az arcát süttette a nappal, amikor észrevette, hogy a vele szemben jövő kismama rosszul lett. Még idejében el tudta kapni az erejét vesztett nőt. Máris hívta a mentőket. Amikor beért végre az iskolába, csak lerogyott az első padra. Nagyon elfáradt. Úgy érezte, mintha körbejárta volna a várost…Úgy érezte, mintha a lelke testről testre vándorolt volna.

(A cikket beküldte: lilipeti)

Változás
Saját tapasztalataim alapján térek ki a változásokra. Mitől változhat szerintem egy ember, és én mitől változtam. Továbbá egy szilveszteri érdekességet is hozzáfűztem. Nekem igazából tetszik, remélem más is így gondolja majd. :) »

Ébren álmodunk?
Ki tudja, talán ezekkel a sorokkal másoknak is okozok boldog perceket, emlékezéseket elmúlt szerelmek emlékére. Én nagyon szerettem egy férfit, mondhatni A Férfit az életemben. Azért volt Ő az Ő, mert figyelt rám, mert kedves és jó volt hozzám, mert semmi oka,... »