|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Ünnep nélküleA második karácsony jön el nélküle.És mennyi még? Az angyalok vezessék égi útján! Minden gondolatunk az Övé ezen a Szent estén... "Lehet ünnep az égben, és ünnep a Földön, de Te messze vagy, nem érlek el... S ahogy égnek a fények, én is elégek, ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?" Gyerekek közé... hiszen óvodában dolgozom. Mentem, hiszen itthon sem volt könnyebb. Sok-sok ünnep lesz még, és nem menekülhetek mindig előle... Rossz érzés volt visszamenni, elvesztettem életem egy részét, kevesebb lettem, szegényebb, és nagyon üresnek éreztem magam és a körülöttem lévő világot. Tudtam, ha nem megyek, és leérek a lejtő aljára, nehéz lesz visszakapaszkodni. Kedves emberek vettek körül, mindenkinek volt néhány kedves szava... és volt, aki a hallgatásával segített a legtöbbet. Nehéz volt, eleinte sokat sírtam, mindenben Őt kerestem. Ha tornabemutató volt, és édesanyja dicsérte gyermekét az előadás végén: "Milyen ügyes voltál kicsim!" Sokszor elég volt, ha "csak"értük jöttek... ezen is tudtam sírni. Tudja-e vajon, mekkora dolog ez? Tudatában senki nincs. A tökéletesség, a boldogság pillanata mindig velünk van, még ha nem is vagyunk ennek tudatában. Az emberek mindig NAGY dolgokra várnak... én is vártam. Mindig többet szerettem volna letenni az asztalra. Már tudom: a kis dolgok voltak a nagy dolgok. Karácsony ünnepe újra eljön... a második nélküle. Az emberek ismét ünneplőbe öltöztetik a szívüket. Nekünk, akik a világ legnagyobb kincsét elvesztettük, ez az ünnep a bánaté, a fájdalomé (is). Nincs semmi, ami vigaszt nyújt, csak kapaszkodó van. A gyermek, aki velünk van. Ő itt van. Ő vágyik a szeretetre, melegségre, a megértésre. Szüksége van ránk... Ő a miénk.. és ITT van velünk a földi létben, Ő maradt életünk egyetlen értelme. Ő viszi tovább mindannyiunkat! Igen! Adrienn is benne él... A génjeiben, a sejtjeiben, a gondolataiban. És egyszer talán a gyermekeiben, a leendő unokámban. Péter és Adrienn felé el nem múló szeretettel. ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK! "Karácsony, béke szeretet, Beszéltek róla emberek. Várjátok vágyó álmotok, S nincs itthon soha nálatok. Elillant drága képzelet, gyermekkorodból jön veled. Aranydiós szent mesefa, Anyád terített asztala. Karácsony, béke, Betlehem... Elég a gyertya hirtelen, Elég a karcsú mesefán. S mi marad holnap ezután? Marad a gond, bűn, gyűlölet. Pedig higyjétek emberek, Ez az egyetlen értelem, Amelynek titka végtelen. Ez az egyetlen igaz út, Melyen mindenki hazajut. Mely földre hozza az Eget, A Szeretet, a Szeretet." (A cikket beküldte: P.Anikó)
|