Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Ajándékozás, jótékonykodás. De kinek is?

Karácsony küszöbén mindenkinek (majdnem mindenkinek) eszébe jutnak a szegények is, s nagyobb kedvvel adakozunk. De kinek ajándékozunk, adakozunk?
Pár évvel ezelőtt beszélgettem egy kisfiúval az édesanyja munkájáról, aki az egyik szeretetszolgálat vezetője nálunk. A dolog apropója az új játszóterek, programok létrehozása volt.

Minden gyermek szeret játszani, különösen társaságban. Nyáron ideális hely a játszótér. Ők még nem érzik a különbséget gyermek és gyermek között. Ez így jó, így kell lennie.

Gyakran viszem én is gyermekeimet a játszótérre. Míg ők játszanak, addig én figyelek, nézelődök. Elsősorban embertársaimat és gyermekeiket. És bizony néha elszorul a szívem, amit itt látok (igaz, az utcán még többet, de ideje az embernek itt van nézelődni).

Apróságok nagyobb testvérekkel hihetetlen koszos ruhákban igyekeznek beolvadni a többiek közé. A kisebbeket még nem zavarja, hogy milyen a másik ruhája, de a nagyobbak már keményebbek. Jobb esetben csak kirekesztik maguk közül azokat, akik "mások", mint ők.

Az ilyet látva elkezd az agyam járni, hogy merre, hová lehetne elindulni segítséget szerezni. Gyűjtések mindig voltak és lesznek is. Összejön sok zsák kinőtt vagy alig használt ruha. Merre vigyük, kinek adjuk, hol ismerik jobban a rászorulókat? Az óvodai helyzetet nem ismerem, csak hallomásból, hogy bizony van a környékünkön olyan óvoda, ahol ezzel nem nagyon foglalkoznak. Az iskolában könnyebb a helyzet, mert ott a gyermekkel is haza lehet küldeni egy-két ruhát. Végső esetben fordul az ember a szeretetszolgálatokhoz, annak ellenére, hogy sokan egyből odaküldik az adakozni vágyókat.

És a gyermekkel való beszélgetésem tárgya itt lép képbe. A kisfiú elmondta, hogy amikor beviszik zsákszámra a ruhákat, akkor az ott dolgozók kiválogatják és a jobbakat hazaviszik maguknak, a maradék meg megy a szegényeknek.
Itt leesett az állam! Mi? Már a legszegényebbeket is meglopják? Komolyan mondom fel voltam akkor is háborodva, és ilyenkor karácsony előtt még jobban. Erre szoktam azt mondani, hogy ha az enyémet veszi el, nem érdekel, de egy gyermeket ne lopjon meg senki, egy felnőtt különösen NE!
Elgondolkodom, hogyan lehetne ezt kivédeni. Ha odavisszük, akkor sajnos sehogy. Marad akkor az, hogy akár iskolán keresztül, akár személyesen adjuk nekik oda. Bár a veszély itt is megvan, hogy a gyermek így sem kapja meg a neki szánt dolgokat.
De ez egy másik cikk témája lehet(ne).

(A cikket beküldte: Emma*)

Okos ember más kárából tanul...
Megosztom ezt a történetet, hátha más okul belőle. Annak idején nem volt annyi eszem, hogy hallgassak másokra, nem mintha mindig másokra kellene hallgatni mindenben, de azért nem árt az óvatosság. Kezdem az elején - Középiskolában az osztálytársaim nem szerettek,... »

Zűrzavaros szerelem
Egy ideje érzem azt, hogy a sors, isteni akarat, véletlen - ki hogy nevezi, próbál valamit tanítani nekem! Én hiszem, hogy amíg egy feladatot nem oldottál meg, addig mindig más és más formában, de az élet eléd rakja, hogy próbálkozz vele... »