|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Az én verseim...Saját verseimet szeretném bemutatni nektek. Régóta foglalkozom írással és nemcsak verseket írok. Vannak novellák is, meg mindenféle. Regénnyel még nem mertem próbálkozni! Főként a szomorúságról, bánatról, szenvedésről szólnak, mert engem tükröznek sajnos. És most kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot. Lehet, hogy író leszek..ha nagy leszek...Csend borul a városra az égbolt csillagokban pompázik, sötétség mosolya a szobát beragyogja, a lámpa fénye is álmodik. Mintha kinyitnám szemem, mégis becsukom, mintha a világon is túllátnék, mintha hallanám a falak énekét, Egy percre érzem, mégiscsak álom ez. A lámpa fényében kinyújtom kezem, gyönyörű vízpart felé, mely fényekben játszik, Ha ez lehet az út a boldogságig most mégsem találom helyem. Egy-egy kutyavonyítás, mi megtöri a csendet mint álom, mi eltűnik olykor Egy-egy új világ melyben hinnünk kell S hiszünk is nagyon sokszor. De mit nekem az új világ, hisz talán sosem jön el. Miért nyújtom felé kezem oly biztatón, úgyis csak arcom sápad el. Csend borul a városra a hold is velem fog kezet, szomorúan néz le rám ma is, de már lecsukódik szemem. Álmomban látom a nyíló orgonákat, melyek közt vígan sétálok el, s még akkor sem, ott sem értem miért ért oly sok gyötrelem? Mint szappanbuborék, egy álom száll el újra s én némán az égre nézek fel, lépni, lépni csak előre kell, hisz a tél után mindig a tavasz jön el. CSILLAGSZEMŰ ANGYALKÁK Csillagszemű angyalkák az éjben, szárnyatok suhogó fényes lepel, súgjátok meg énnekem halkan mit tartogat még az életem. Kín vagy boldogság mi rám vár, nevetés, mi sosem múlik el, Vagy haladni csak csendben az árral s a múltat sosem feledni el. Súgjátok meg halkan csendben valóra válik e az álmom? Vagy tovaszáll a kéményfüsttel minden mire szívből vágyom? Álomhegyek, melyek köddé válnak, melyeket mégsem adok fel soha, amik a nagykönyvben meg vannak írva akartam én azokat valaha? Mint olvadó hópehely az éjben oly megfoghatatlan minden vágy. Kérem a Jó Istent mindig, csak nézzen le egyszer rám! Csillagszemű angyalkák az éjben hozzátok el nekem a legfényesebb csillagot. Egy lépést mi előre visz s végre szebbé tesz minden napot! SÖTÉT RÓZSA Sötét rózsa szép virága napfényes reggelen illatozz, gyöngyvirágok fehérsége kertünk éke a legnagyobb. Szívembe mar a rózsa tövis, elsírom a bánatom felnézek a kék égre ott végre szemed láthatom. Oly sok rózsa tövis mart már, mint kígyó mérges szemfoga, de a legnagyobb bánatom, hogy sosem térsz már te haza. Sötét rózsa szép virága szirma síró de szerető, édesanyámnak nyújtom oda, hol minden csodás s gyönyörű. KÖNNYES BÁNAT Mint árnyék úgy követsz, mint napfény úgy ölelsz, s ölellek én is mint valami drágakövet. Mint apró szilánkok szúrod szívemet mint lángoló tűz, égeted testemet S ég az arcom is, de átnyújtom a lelkemet. Mint hűs víz a partot úgy simogatsz mint fájdalom a lelkem, úgy hívogatsz majd lerombolod szívemben a vágyat, mit akarsz még tőlem, te könnyes bánat? KÖNNYEK Könnyek nélkül nem létezik ember könnyek nélkül nem élet az élet, fontos, hogy mindig elhidd, jöhetnek még sokkal szebb évek. Jöhet még a borúra derű jöhet még szép sugárzó csillagfény annyi minden szép lehet még csak higgy és remélj. Ne szégyelld a könnyeidet ha úgy érzed sírnod kell, sírj. Hisz az ember mikor megszületett akkor is csak sírt. Sírtál az éhségtől S akkor is, ha szomjúság gyötört Hisz minden könnycsepp megvalósít egy-egy újabb gyönyört. Néha tényleg jó sírni, akár bánat ér, akár öröm, néha kell a könnyekben bízni ha már nem segít fog s köröm. REMÉNYEK Csak itt ülök, magam elé nézek az óra ketyegését hallgatom, s magamtól azt kérdem: Vajon milyen lesz a mai napom? Mindig hiszek a csodákban melyek biztosan most jönnek el, hiszek a percben, az órában mely egyszer a változást hozza el. Mosolytól remeg az arcom, bár egy kicsit félek, Az életem a kezemben tartom, de megvágnak a pengeélek. Mégis, csak megyek tovább átlépek minden akadályt, mert élnek még bennem remények és csodák. (A cikket beküldte: BRITNEY SPEARS)
|