Kategória: Nők és férfiak

Le a bunkó pasikkal, avagy amíg trágya van...

Amíg trágya van, veréb is. Hangzik az egyik kedvenc szállóigém, ami véleményem szerint az egyik legnagyobb igazság a Földön. Igaz ránk, emberekre vetítve akár az élelmiszeripar, akár a média területén. De ugyanúgy párkapcsolati szinten. Mert amíg kellenek a bunkó pasik, vagy akár az őrült hisztis idegesítő cicamacák, addig lesznek is, de még mennyi.

Nem volt mindig ilyen nagy a szám. Ááá, dehogy. Jó pár évvel ezelőtt, én is ebbe a népes táborba tartoztam. Minden reggel, sőt napjában többször megkaptam a kiporciózott kis adagomat, amit lelkesen, sőt boldogan bekajáltam, legalábbis mindenkinek ezt mondtam. Volt ugyan pár ember, köztük a legjobb barátnőm és anyukám akik tökéletesen tisztában voltak sanyarú sorsommal, és próbálták is felnyitni a szemem, de nem lehetett. A legviccesebb az, hogy nagyon is tisztában voltam vele, hogy utálom ezt a helyzetet, sőt, nem bírom elviselni, és rövid időn belül ki kell szállnom belőle, különben beleőrülök.
De nem tettem semmit. Nyuszi voltam, mint oly sokan mások. Pedig hányszor éreztem, még most is előttem van, ülök a kocsiban, és próbálnám valamiről elmondani a véleményem, legyen az csupán csak az esti vacsora kérdése, vagy épp egy barátunk buta viselkedése, és lehurrog, én meg lassan egyneművé válok az ülés kárpittal, majd szépen alácsúszom az alváznak, egészen odáig, ahol a béka feneke lakik. Legszívesebben üvöltöttem volna. És üvöltöttem is, amikor egyedül voltam, vagy épp egy barátnőmnek panaszkodtam ki magam. Meg azt is gyakran megkaptam, hogy ostoba vagyok. Bármi amit mondok butaság, és a családom is az. Na itt majdnem a torkának ugrottam. Így mindig maradt a halk pityergés, és a beletörődés, hogy nekem ez jutott.
Pedig nem, drága sorstársaim, NEM NEM NEM!!! Ki mondta azt neked, hogy nem vagy többre hivatott, mind egy életen át kiszolgálni, eltartani? Mert nő létemre sokáig én tartottam el, na ez is elég vicces, és a szexrabszolgája lenni egy élősködőnek. Mert magukban életképtelenek. Tudom. A közeljövőben lesz 40 éves, és azóta sem volt párkapcsolata. Lassan már eltelt 6 év, mióta kidobtam. Még mindig a szüleivel lakik, és még mindig nem vitte semmire. Nekem azóta férjem, gyerekem, autóm és lakásom van. És mindezt 4 év alatt hoztam össze. Vele 6 év alatt, a tizedéig sem jutottam.
És hogy miként sikerült megszabadulnom tőle? Természetesen segítséggel. Mi nyuszik, már csak így működünk. Kaptam egy kapaszkodót egy régi barátom személyében, akibe sikerült akkor fél perc alatt újra beleszeretnem. Ugyanis ezelőtt már jó ideje ismertük egymást. De ez egy másik történet. :P

Itt pedig szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindannyiótok szeme olvasatára dicsérjem meg a legjobb barátnőmet, aki egyedül szabadult meg a vérszívójától, segítség nélkül. BÜSZKE VAGYOK RÁD “DÁRA”!!!

(A cikket beküldte: riGatti)

Hogyan beszélünk el egymás mellett?
Írás a "- Mi a baj? - Semmi." típusú párbeszédekről. Arról, hogy milyen okok vezetnek el idáig. Hogy mit lehet tenni ellene. Mindezeket egy konkrét példán keresztül (sajnos saját példával) mutatom be. »

Várakozás
Vártam. Éjjel tutira éjfélkor lefeküdtem, hogy kialudjam magam, de a fene se tudja, hogy miért nem szundítottam egy szemhunyásnyit sem. »