Kategória: A psziché titkai

Majd holnap?!

Már lassan két hete voltam New Yorkban, amikor kezdtem megelégelni a szakállamat, ha az már nevezhető volt annak és úgy döntöttem, hogy megválok tőle. Valaki szerint az is jól áll, ez nem igénytelenség, csak szimplán meguntam. Bár a búcsú nehéz, muszáj volt, mert nem bírtam. Viszont elkezdeni se volt kedvem a műveletet és itt jött be az ismerős "majd holnap" duma.

Majd holnap reggel levágom, ma már nincs kedvem. De holnap reggel is korán indultam a városba, siettem órára, ezért este fáradtan megint csak nem volt már kedvem, amire haza értem, így maradt a holnap. Ez pedig, ahogy lenni szokott, ismétlődött pár napig, párhuzamosan a lakótársammal, aki bár nem ment sehova holnap, kedve mégse volt, így ő is csak mondogatta minden nap a "majd holnap" című szöveget.

Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy most eljött az ideje, bementem a fürdőszobába és levágtam a szakállamat. Nyertem. A lustasággal szemben biztosan. Amikor kijöttem megálltam a lakótársam előtt, de nem vette észre, nevetni kezdtem, ő meg kérdezte, hogy min nevetek? Megfogtam az arcom és ekkor a felismerés végig futott rajta. Fiatalodtam, azt mondta és én mentem tovább a dolgomra.
Kis idő múlva kijött ő is a nappaliba és megállt. Nem tudtam mit szeretne, csak nézett, de nem tűnt fel semmi. Mosolygott, aztán feltűnt, hogy ő is megborotválkozott. Te inspiráltál engem, csak ennyit mondott.

Ez a történet nem azért érdekes, mert igaz, vagy mert New Yorkban történt, de azért se, mert velem. Sose tudhatod, hogy mi az az apró, mi az a legkisebb cselekedet az életedben, amivel mást inspirálhatsz. Te hányszor mondtad már, hogy majd holnap? Majd holnap befizetem a számlát, majd holnap elmegyek futni, majd holnaptól kondizok én is, majd holnap elmegyek táncolni, majd holnap angolozok, majd holnap megtanulom, majd holnap megcsinálom, majd holnap oda megyek ahhoz a lányhoz/fiúhoz, majd holnap bocsánatot kérek, majd holnap elmondom neki, hogy szeretem, majd holnap, majd holnap, majd holnap... Mindig azt mondjuk, hogy majd holnap. De vajon hány holnap lesz még? Mire várunk? Hány tizenéves hal meg szerencsétlen balesetekben, hányan lesznek betegek? Akkor már késő. A holnapok eltelnek, tegnappá válnak, az idő rohan és majd lesz más, aki megcsinálja helyetted azt, amire te azt mondtad, hogy majd holnap. Miért nem te csinálod meg? Ha nem akarnád, ha nem tudnád, akkor nem mondanád, hogy majd holnap. Állj neki és inspirálj vele másokat! Lehet, hogy nem is tudsz majd róla, de az is lehet, hogy nem inspirálsz vele senkit, de legalább te megcsináltad. Ne várd, hogy téged inspiráljon valaki. Légy hatással a környezetedre és majd valamilyen formában rád is hatással lesz a saját környezeted!

A holnapokkal az a baj, hogy mindegyikből tegnap lesz és mindig lesz egy következő holnap, csak már lehet, hogy nem neked.
(A cikket beküldte: Császár Adrián)



Gyilkos gondolat
Az emberi lélek érzékenyebb a parányi, védtelen, legkisebb élőlénynél is. Kifürkészhetetlen és sosem felejt, szenvedést, megaláztatást szeretethiányt... Megfér benne a gyengédség, szerelem, irigység, mohóság, telhetetlenség és legvégül a gyilkos indulat is. »

Metroszexualitás a mindennapokban
- Szívem! Biztos hogy jól áll ez a zöld? Nem mutatott jobban rajtam a kék? Ez valahogy nem passzol a cipőmhöz. - A lány a szemét forgatja, kicsit türelmetlenül toporzékol, persze ebből a tükör előtt piperészkedő barátja semmit sem vesz észre. - Dehogyis nem,... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.