Régi karácsonyokra emlékezve

Lassan közeledik az év talán egyik legszebb és legmeghittebb ünnepe, a karácsony. Már elkezdődik a tervezgetés, kit mivel lepünk meg és kezd kialakulni az ünnepi menüsor is a fejekben, és a tervezgetés közben óhatatlanul visszapillantunk a múltba, régmúlt karácsonyok illatát idézi fel bennünk az emlékezés.

Így vagyok ezzel én is. Sorjáznak elém a gyermekkori karácsonyok, a csodavárás, a zizegő selyempapírok, a fenyő oly kellemes illata. A fenyőé, amit még hittem, hogy angyalok röpítettek éjjel titkon az erélyünkre, s amit szüleim öltöztetnek majd fel gondosan karácsonyfává.
Újból hallani vélem a kis harang hívó hangját, melyre kinyílik a nagy háromszárnyas üvegajtó és én nagypapa és nagybácsik gyűrűjében megilletődve lépek a fa alá. Gyönyörködöm a gyertyák fényében, melyeket színes díszek sokszorosítanak meg. A közös ének, a csomagok izgatott kibontása, mind-mind feledhetetlen, kedves emlék.

Az évek peregnek előttem és a család fogy a fa körül. Nagypapa örökre távozott és a nálam jóval idősebb unokatestvérek is kinőnek a nagy családi karácsonyozásokból. A fát már csak hárman álljuk körül s már nem játékokat rejtenek a kis csomagok, hanem könyveket, szépítőszereket.

És eljön az a karácsony is mikor kis bársonydobozból két karikagyűrű kerül elő, mert az eljegyzésem is karácsonyra esett. A gyűrűknél csak párommal szemünk csillogott fényesebben.

A következő években az ünnepet kicsi lányunk öröme tette emlékezetessé. Barbi babák , legok sorakoztak a fa alatt és mi szüleimmel élveztük kicsi lány boldogságát.

S pici lány képe lassan távolodik, már bakfisként áll a fa alatt. A nagyszülők görnyedtek, megtörtek, fénytelen szemmel, ügyetlen kézzel nyitogatják a csomagokat.

Majd újabb karácsonyok képe villan elém, ahol hárman , időnként négyen ünnepelünk.

És eljön a legfájdalmasabb karácsony emléke is, a búcsú karácsonyé, amit a már gyógyíthatatlan beteg férjemnek rendeztünk meg. Előltetett mosoly, kényszeres jókedv, görcsösen egymásba kapaszkodott kezek. A fájdalom, az elmúlás karácsonya ez. Igyekszem magamba szívni minden pillanatát és elraktározni, hiszen ilyen együtt töltött karácsony már nem lesz soha.

Gondolatban eljutottam a tavalyi karácsonyhoz, amikor a fa alatt ajándékok helyet szeretteink megsárgult képei árválkodtak. S megrázom fejem, elhessegetem a fájó emlékeket, hiszen tudom, hogy jöhetnek még szép karácsonyok, melyek gyerekzsivalytól hangosak...- talán....- de egy korszak végleg lezárult.

(A cikket beküldte: arany52)

Másképp várom
Ahogy elmúlik a Halottak napja, és az egyre hidegebb őszi szellő elfújja a temető utolsó gyertyájának lángját, máris másik ünnepre koncentrál az ember. Még mécsesek voltak az üzletek polcain, de már rendezték a karácsonyi sarkot az egyik nagy bevásárlóhelyen.... »

Nyár
Mire elhervadtak az utolsó pipacsok is teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ami elmúlt egyszer az nem lesz soha már olyan mint volt. A legnagyobb jóakart, és igyekvés mellett sem. Minden csupán illúzió, pillanatnyi szemfényvesztés, és hazugság. Néha megcsömörlök a sok hazugsától. »